Napjainkban – sok más mellett – az idegtudományokban is hatalmas fejlődésnek lehetünk tanúi. Először az agy kémiájáról szerzett és a gyógyításban sokszor már néhány év alatt hasznosuló ismeretek kezdték ki a sok évtizeden át szinte egyeduralkodó pszichoanalitikus személyiség- és fejlődéslélektant. Majd a késő 60-as és a 70-es években kialakult egy új típusú kutatási irány, amelyet olyan pszichoanalitikusok kezdeményeztek, akik elvetettek minden korábbi doktrinát, s kiindulópontjuk hangsúlyozottan empirikus volt. Ez az irányzat a valóban megfigyelhető vagy mérhető pszichés funkciók vizsgálatán alapult, szellemes kísérletek sorozatával igyekezett felderíteni a csecsemőfejlődés és a korai anya-gyermek kapcsolat tudományosan igazolható tényeit. Ennek a nem pszichoanalitikus fejlődéslélektannak az eredményei, megállapításai tehát kísérletileg utánvizsgálhatók, megismételhetők – azaz itt végleges a szakítás a hagyományos pszichoanalízis és pszichoterápia egyediségével és megismételhetetlenségével, ami mindig is komoly gátja volt a pszichoanalízis befogadásának az egyetemes tudomány világába.

A csecsemő-megfigyeléseken alapuló úgynevezett neuropszichoanalízis ugyanakkor nyitott az interdiszciplináris megközelítésre, képes befogadni a biológiai pszichiátria, illetve a kognitív neuropszichológia eredményeit is. Sőt, miközben nem igazolja a korábban sokszor evidenciaként kezelt tradicionális pszichoanalitikus elméleteket (a pszichoszexuális fejlődés freudi elképzelését, a duális ösztönteóriát, az analitikus fejlődési fázisokat, a szeparáció-individualizáció elméletét, a primer nárcizmus koncepcióját, a hasítás jelentőségét stb.), markánsan megrajzolja „egy olyan csecsemő képét, aki percepcióra, kognícióra, emlékezésre, interakcióra születése óta, sőt már intrauterin is képes, aktívan ingerkereső, s a kezdetektől alkalmas a szelf és a másik elkülönítésére…”

Tényi Tamás könyve erre a forradalmian új területre invitálja a tájékozódni kívánó tisztelt Olvasót – s e munka fejezeteit olvasva, nehezen tudnánk értőbb kísérőt elképzelni a tudománynak ezen ágában, amelyről igazán elmondhatjuk, hogy illik a XXI. századhoz!