A párválasztás szerepe az emberi agy evolúciójában

Az ember szellemi képességei nemcsak aszerint alakultak ki, hogy evolúciónk során mi volt hasznos az életben maradáshoz, hanem aszerint is, hogy őseink mit találtak egymásban rokonszenvesnek a nemi partner kiválasztásánál – állítja Geoffrey Miller. Az evolúciós pszichológus feltételezése szerint ez a „szexuális szelekció” teszi lehetővé, hogy a párválasztás és udvarlás során olyan tulajdonságok is kialakuljanak, melyeknek közvetlen nincs túlélési hasznuk, viszont a szexuális partner kiválasztását pozitívan befolyásolják. Ilyen például a pávakakas nagy és szépséges farktolla, mely a túlélésben amúgy inkább akadályozná a pávát, a pávatyúk szemében azonban a „fit” gének jelének bizonyul, s minél nagyobb és díszesebb, annál valószínűbb, hogy a kakas génjei továbbélnek. Miller érdekes, nagyszerűen összegyűjtött példái azt mutatják, hogy az emberi elme „díszes” tulajdonságai mögött a szexuális szelekció elve húzódik meg. A nézőpont forradalmi, az eredmény pedig egy zseniálisan érdekfeszítő és tanulságos tudományos olvasmány.

Az evolúciós pszichológia iránt érdeklődők táborán túl a könyv számot tarthat valamennyi érintett terület (művészetek, zene, nyelv, gazdaságtudomány, társadalomtudomány, kognitív tudomány) szakembereinek s diákjainak érdeklődésére, hiszen azokat egészen új megvilágításba helyezi.