A könyv a válságos élethelyzetekben zajló kommunikáció természetével foglalkozik. Egy öngyilkosság-megelőző sürgősségi telefonszolgálat beszélgetéseit vizsgálja. Mik ennek a különleges kontextusnak a legfontosabb sajátosságai, és hogyan illeszkedik más társadalmi intézmények működéséhez? Miképpen formálja át az öngyilkosságról való társadalmi diskurzust? Mit tekinthetünk a krízisben zajló konstruktív változás, a pszichoszociális fejlődés lényegének? Hogyan alakulnak át a beszélgetők által együttesen megteremtett nyelvi univerzumban azok a jelentésszerveződések, amelyek az emberi létezés alapvető problémáival kapcsolatosak, s amelyek a mindennapokban rejtettebben, ám a lélektani krízis időszakában markánsan előtérbe kerülve irányítják az életet? Hogyan zajlik ebben a különleges térben a találkozás, milyen feltételek segíthetik a dialógus létrejöttét?