A kötődéselmélet, hatását tekintve az egyik legtermékenyebb pszichológiai megközelítéssé nőtte ki magát az emberi kapcsolatok természetét, eredetét és zavarait kutató tudományos irányzatokon belül az elmúlt 50 évben. Az elmélet atyja, John Bowlby eredetileg a korai anya-csecsemő kapcsolat pszichobiológiai természetét és célját írta le pszichoanalitikus, etológiai és rendszerszemléleti tapasztalatai ötvözésével. Munkatársa, Mary Ainsworth megfigyelései a csecsemőkori kötődés egyéni mintázatairól – a biztonságos, a szorongó/elkerülő és a szorongó/ ambivalens viselkedésről – jól egészítették ki Bowlby tapasztalatait a biztonságot nyújtó anyai gondoskodás meglétének vagy hiányának az érzelmi fejlődésre gyakorolt hatásáról.

A klasszikus elmélet és eredményei ma már jóval túlmutatnak a csecsemőkoron. Újabb modellek, módszerek és elképzelések születtek és születnek a gyermek-, a serdülő-, a felnőtt- és az időskori kötődés sajátosságainak és zavarainak kutatásában. Az elmélet robbanásszerű fejlődése, a témában megjelent könyvek és publikációk százai, sőt ezrei szinte lehetetlenné teszik eredetének és fejleményeinek teljes áttekintését. Az egyre szaporodó tanulmányok sodrásában gyakran épp a klasszikus gondolatok válnak félreértés áldozatává. Napjaink kötődéskutatásaiban könnyen találkozhat az ember félreértelmezett fogalmakkal és tévesen levont következtetésekkel a klasszikus koncepciók ismeretének hiányában. Holott ezek elengedhetetlenek a kötődés alapjainak megértésében. Ennek a könyvnek éppen ez a célja: áttekintést adni a kötődéselmélet történeti, elméleti, módszertani gyökereiről és perspektíváiról a kötődés klasszikusaitól napjainkig.

A könyv elsősorban a tudománnyal, gyógyítással, neveléssel és pedagógiával foglalkozó szakembereknek és képzésben résztvevő hallgatóknak javasolt olvasmány. Ajánlott olyan laikusoknak is, akik a kötődés fogalmával és tudományával szeretnének a bulvárismereteknél mélyebben megismerkedni.

A szerzőről:

Dr. Hámori Eszter klinikai szakpszichológus, kiképző gyermek-pszichoterapeuta, pszichoanalitikus, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Fejlődés- és Klinikai Gyermeklélektan Tanszékének vezetője, egyetemi docens. Az elmúlt 15 évben fő kutatási területei: a szülő-csecsemő kapcsolat és kötődés magas rizikójú koraszülötteknél és eltérően fejlődő csecsemőknél, valamint a kötődési mintázatok sajátosságai felnőttkori klinikai zavarokban. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Pszichológiai Kutató Laboratóriumában a Korai Fejlődés és Kötődés Kutatóműhely vezetője.