„A kötetben közölt tanulmányban több évtizeden keresztül folytatott kutatásom tapasztalatait foglaltam össze. Vizsgálataimban arra kerestem választ, hogy a család korai szocializáló hatása hogyan befolyásolja a gyermek „hangos” kommunikációs készségének fejlődését. Az anya-, ill. apa-gyermek interakciókban mely kommunikatív tényezők azok, amelyek jelentős különbségeket idézhetnek elő a csecsemő korai hangadásaiban, később a beszédfejlődésben, a nyelvi kommunikációban. Összefüggésben vannak-e a hangadásbeli különbségek a gyerek aktivitásával, érési ütemével ill. a szülők empátiás képességévei, nyelvi kommunikációs attitűdjével, a szülő-gyerek interakciók érzelmi töltésével. A csecsemőkori vizsgálatokban, a különböző szülő-gyerek interakciós helyzetekben (váltakozó játék, közös tevékenység, tanító-tanuló helyzet) és a csecsemő egyéb, spontán játékhelyzetében a fejlődést jellemző, hangadásbeli és időbeli megkülönböztető, nemenként eltérő jegyeket találtam. E jellemzők kommunikációs értékét és szerepük fejlődését elsősorban a szülő érzelmi kommunikációs képessége befolyásolta. A nyomonkövető vizsgálatok eredményei alapján összefüggéseket írtam le a korai szülő-gyerek interakciókban gyűjtött „hangos” ill. nyelvi kommunikációs tapasztalatok és a gyermek hatéves kori értelmi fejlettsége, beszéd szintje és szocializációs jellemzői között. A teljes vagy felbomlott családokban élő, ill. család nélkül, gyermekotthonban nevelkedő csoportokkal végzett összehasonlító vizsgálat eredményei bizonyították a korai bensőséges kommunikációs tapasztalatok meghatározó befolyását a szociokognitív, s ezen belül a nyelvi kommunikatív fejlődésre. Vizsgálataim eredményei a kommunikációs és a beszédfejlődésre vonatkozóan is igazolták a meleg, demokratikus szülői nevelői attitűd gyümölcsöző hatását. E tapasztalatok hasznosíthatóságának reményében ajánlom munkámat az Olvasók – főképpen pszichológusok, pedagógusok és az e pályákra készülők – figyelmébe.” (Sugárné Kádár Júlia)