A gyermekközpontú társadalomért

Veczkó József tanári pályájának 45 évéből öt évet dolgozott gyermekotthonban, mint nevelőtanár. Ugyanezen időben nevelési tanácsadóként működött egy Ideggondozó Lélektani Állomáson, ahol nehezen kezelhető gyermekek (akkor így nevezték őket) segítő nevelésével foglalkozott. E két intézményben szerzett személyes tapasztalatait és elméleti ismereteit összegezte egyetemi doktori disszertációjában (A környezeti ártalmak és személyiségzavarok néhány pszichológiai problémája, 1965). Dolgozata alapján készült Gyermek- és ifjúságvédelem c. egységes egyetemi jegyzete, amelyet a Tankönyvkiadó jelentetett meg (1965), és két kiadást ért meg. Egyetemi adjunktusként később docensként és főiskolai tanárként a lélektannal párhuzamosan a hallgatók százaival ismertette meg a gyermekvédelem alapkérdéseit. A gyermekvédelem pszichológiai és pedagógiai alapjai címmel (Tankönyvkiadó, 1990) összefoglaló könyve jelent meg. E munkássága elismeréseként a Magyar Tudományos Akadémia Minősítő Bizottságától kandidátusi fokozatott szerzett. Az 1980-as években végleg szertefoszlottak a szociális gondok szavatolt megoldásához fűzött illúziók. A társadalom működési zavarai azóta is sújtják a leginkább kiszolgáltatott réteget, a gyermekeket, közülük is a leginkább azokat, akik amúgy is hátrányos vagy veszélyeztetett (esetleg a kettő együtt) helyzetben kénytelenek élni. Az új gyermekvédelmi törvény (1997) új reményeket ébresztett. Az elkövetkező években eldől, hogy a Családsegítő Központok hathatós munkát tudnak-e végezni, vagy csak szép szavakba öntött hagyományos szegényügyi adminisztrációról van szó. A szerző a személyiségfejlődés alapfeltételeinek bemutatása után megismerteti az olvasót a gyermekek szocializációját hátráltató és veszélyeztető tényezőkkel. Részletezi, hogy a pszichés traumákat átélt gyermekek milyen kataklizmán mennek keresztül. Amennyiben a bajba jutott családok és gyermekeik megfelelő időben nem kapnak segítséget (anyagi-szociális-lelki), akkor a legkülönbözőbb személyiségzavarokat kénytelenek elszenvedni. Végül az egyes alkalmazkodási nehézségekkel küszködő gyermekek nevelési módszereit tárgyalja a szerző. A könyvet javasoljuk mindazoknak (pedagógus jelölteknek, pedagógusoknak, családsegítőknek, szociális munkásoknak, nevelőtanároknak, nevelőszülőknek, szülőknek, gyámügyi dolgozóknak), akik hátrányos helyzettel és viselkedészavarokkal küszködő gyerekekkel foglalkoznak. Tanulsággal olvashatják azon anyák vagy apák, akik gyermekeikkel a legkülönbözőbb vészhelyzeteket élték át.