Douwe Draaisma pszichológus-esszéista új könyvében tovább kutatja az emlékezet működésének titkait, s ezúttal a felejtés jelenségét vizsgálja. Fő állítása az, hogy a felejtés nem valamiféle hiányosság, hanem az emberi elme egyik létfontosságú képessége: csupán azért vagyunk képesek az információk megjegyzésére és rendszerezésére, mert rendelkezünk azzal a képességgel, hogy emlékeinket szelektíven töröljük. A könyv többek között az alábbi kérdésekre keres választ: Miért vannak technikáink a dolgok megjegyzésére, és miért nincs a felejtésre? Léteznek-e elfojtott emlékek, s ha igen, hol tárolódnak az agyban? Mi történik egy másik emberrel közös emlékeinkkel, ha a másik már nincs velünk? A múltbeli eseményekre vonatkozó elfelejtett benyomásaink ténylegesen törlődnek, vagy csupán hozzáférhetetlenekké válnak számunkra? Miért van az, hogy a kollégánk pontosan emlékszik egy ötletre, de arra nem, hogy az ötlet a miénk volt? A szerző a tőle megszokott módon közérthetően és sok humorral, irodalmi művek, filmek és újságcikkek bevonásával tárgyalja a legösszetettebb kognitív pszichológiai és elmefilozófiai kérdéseket. A kötetnek izgalmas magyar vonatkozása is van: az egyik fejezet fő témáját Esterházy Péter Harmonia caelestis és Javított kiadás című regényei adják.