Országos reprezentatív felméréseinkben megkérdeztük, mit tartanak a legfontosabb értéknek az emberek, és első helyen a boldogságot jelölték meg. Kérdés csak az, mit értsünk boldogság alatt? Magyarországon a kollektivizmus jelszavai lejáratták, kiüresítették a legszebb fogalmakat is, mint az összetartozás, a közösség. Így termékeny talajt talál a fogyasztói társadalom boldogságeszménye, amely a szabadságot a kapcsolatoktól való szabadságban látja és a magány csapdájába sodorja a manipulálható tömegeket. Ennek a "boldogságeszménynek" a következményei jól mérhetőek a magyar statisztikákban, pl. a rendkívül magas magyar halálozási arányokon belül a magányos középkorú férfiak halálozása teszi ki a legnagyobb hányadot. A filmek, a televíziós sorozatok úgy állítják be a válást, mint valami könnyed váltást, nem mutatják azt a mérhetetlen boldogtalanságot, kiúttalanságot, amellyel jár. Különösképpen nem beszélnek a gyermekek százezreiről, akik a szülők válásának áldozatai, akik ezeket a mintákat, a bizalom alapvető sérülését hurcolják egy életen át. Az ókori filozófusok szerint a boldogság a belső szabadságot, nem külső körülményektől függő belső harmóniát jelent, kölcsönösséget, bizalmat és megbízhatóságot, valódi emberi kapcsolatokat, célokat és tartalmat az életben. Mindezek az érett személyiség jellemzői, természetesen minden életkorban más szinten, a személyiség érési szakaszainak megfelelően.