Sigmund Freud és Ferenczi Sándor levelezése harmadik, egyben utolsó kötetének első félkötete az 1920 januárja és az 1924 decembere közötti leveleket tartalmazza. A levelek, mint a korábban megjelent kötetekben is, hű képet adnak mindennapjaikról, személyes életkörülményeik alakulásáról éppúgy, mint gondolataik fejlődéséről és a pszichoanalitikus mozgalom helyzetéről.

Ez az időszak mind Freud, mind Ferenczi számára súlyos veszteségeket jelent. Mindkettőjüket fájdalmasan érintette régi világuk, az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása és az ezután következő politikai, társadalmi, gazdasági krízis. Ferenczit a Tanácsköztársaság alatt vállalt szerepe miatt kizárják a Budapesti Királyi Orvosegyesületből. Eltávozik az élők sorából a hosszú ideje betegeskedő Freund Antal, a pszichoanalitikus mozgalom első nagy mecénása. Freudot sorozatos személyes tragédiák érik; először Sophie leányát, majd legkedvesebb unokáját, Sophie kisfiát, Heinelét veszíti el. Freud és Ferenczi egészségi állapotában nagy változások következnek be. Freud rákbetegségét ekkoriban diagnosztizálják; Ferenczi is egyre többet panaszkodik testi gyötrelmeiről. Freud ezeket pszichoszomatikus jellegűnek ítéli, s még nem sejtheti, hogy évekkel fogja túlélni a nála másfél évtizeddel fiatalabb levelezőpartnerét.

1924-ben jelent meg Ferenczi és Otto Rank alapvető fontosságú közös műve, A pszichoanalízis fejlődési céljai. Ez a mű tovább mélyítette az ellentéteket a pszichoanalitikus mozgalomban, és viszályokat szült egyfelől Ferenczi és Rank, másfelől Freud, Ernest Jones és Karl Abraham között. A "Rank-vita" előre vetítette Freud és Ferenczi későbbi konfliktusának árnyékát. Elhidegülésük fájdalmas dokumentumait a III/2. kötetből ismerhetjük meg.