CSAKHOGY! Nagybetűk, felkiáltójel! Ha a Fordulópont e tematikus számának bevezetőjeként ezt a „CSAKHOGY – felkiáltójel”- jelenlétét – itt! – képes leszek megmagyarázni, akkor talán az egész összeállítás létrejöttének indoklása is emberközelibb lesz. Ugyanis nagyon sok ember (barátaim, ismerőseim) mondta őszintén a szemembe: számára riasztó a TERÁPIA szó. Érteni véltem ezt a tartózkodást, rejtett ellenszenvet, hiszen ahol elhangzik a „terápia” szó, ott a hívó szó „hívott szava” (tetszik, vagy sem:) a beteg. Valós vagy feltételezett betegség. Ebből következően a ‘terápiának’ CSAK ott kellene megjelennie, ahol betegség mutatkozik – ám mégis folyton elénk hivalkodja magát ez a fránya ‘terápia’, és zavarba hoz, hiszen már-már mindenkit beteggé tesz a jelenlétével, örökös – akár kéretlen – segíteni akarásával, mondják a szótól is irtózó ismerőseim, és a beszélgetés következő fordulójánál általában a ‘segítő szakmák’ paradoxális jelentéséről vitatkozunk... Igen, megértem az emberi közérzet ösztönös rezzenetét a ‘terápiá’-ra. Jobb „nélküle”. A „rá” nem szorulók boldog közösségében. CSAKHOGY ... Ideális állapotról, helyzetről, „egyenlők közti szeretetről” beszélve írta le ezt a bűvös szót Erich Fromm: „...CSAKHOGY”. Csakhogy: „egyenlőkként sem vagyunk mindig egyenlő helyzetben”. Majd így folytatja: „emberek lévén, mindnyájan segítségre szorulunk.”.
Ez a CSAKHOGY sok mindent magyaráz. Gyerekünk, kisunokánk nem azért születik, hogy a kedélyállapotunkat „gyógyszerelje”. És mégis, és csakhogy: attól még „létezése gyógyír a lelkünknek”! Nem azért olvasunk, hogy „kezeljük magunkat”. Csakhogy: az olvasás (olvastatás) olykor terápia lehet.
Nem azért hallgatunk, mondunk mesét, hogy gyógyítsunk (nem ezért született a mese). Csakhogy: jó tudni, olykor gyógyítani is képes. Szóval, itt ez a CSAKHOGY a nyelvünkben, az életünkben. Mihez- és „csakhogyhoztartás” végett érdemes olykor ezzel a pici, rácsodálkozó megtorpanással közelíteni a dolgokhoz, mert ez bizony a dolgok megértését segíti. A FORDULÓPONT e száma sokoldalú, több felé eligazító töprengenivalót kínál az Olvasónak... Bő másfél évtizede – társszerkesztőnkkel, az Olvasóval – kérdéseket teszünk fel, és igyekszünk válaszokat is megfogalmazni. Most a kérdések mellé: mese (terápia)?, olvasás(terápia)? – CSAKHOGY! értelemben – felkiáltójelet is illesztünk a TERÁPIA! szó mellé.
Különben pedig: életünk fontos része az olvasás és a mese. És: CSAKHOGY! Továbbra is várjuk társzerkesztőnk, az Olvasó észrevételeit, javaslatait következő számainkhoz. (Sz. I.)
Kategória |
Oktatás |
Sorozat |
Fordulópont |
Méret |
B5 |
Oldalszám |
112 |
Borító |
kartonált |
ISBN |
977 158 524 7005 |
- Szávai Ilona: Olvasás? Mese? Terápia!
- Bartos Éva – Szávai Ilona: Beszélgetés Bartos Évával a biblioterápiáról
- Antalfai Márta: A Sárkány a mesében és az életünkben
- Nagy Magdolna: A levágott kezű lány
- Zalka Csenge Virág: Mítoszok csatája
- Sóron Ildikó: "A ti bűneitek siettetik a világ elmúlását"...
- Asztalos-Varga Csilla: „Rád bízom félelmeim és szárnyaim"
- Gilbert Edit: Biblioterápia és olvasáspragmatika
- Dr. Kádár Annamária: Egy tökéletes nap
- Kovács Marianna: Mesével a könyvtárakért - út az olvasóhoz
- Hajós Erika: Illem Kata mesevilága
- Stiblár Erika: Kulcsok a meséhez
- Kecskés Karina: Mesékbe zárt titkok
- Gulyás Enikő: Nyugdíjasok a könyvtárban