Sorozatunkban (Sigmund Freud írásai) Sigmund Freud minden lényeges művét elérhetővé tesszük irkafűzött különlenyomat formájában.

A sok vitát kiváltó Dóra esettanulmány (1905).

A közlés, a megjelentetés késleltetése, a terápiában zajló áttétel és a tanulmány több szintje külön színt ad a műnek. Természetesen maga a betegség és a kezelés története sem unalmas olvasmány.

Részlet az előszóból:
"Sok év telt el azóta, hogy 1895–1896-ban megjelentek nézeteim a hisztériás tünetek kialakulásáról és a hisztériára jellemző pszichés folyamatokról. Most, amikor jelen munkámban a korábbi nézeteimet kívánom alátámasztani egy betegség történetének és gyógyításának részletes leírásával, nem takaríthatok meg néhány bevezető gondolatot, amelyek egyrészt különböző szempontból igazolják tevékenységemet, másrészt csökkenteni igyekeznek az olvasó elvárásait dolgozatom iránt. Kétségtelenül kellemetlen, hogy olyan kutatási eredményeket kellett nyilvánosságra hoznom, amelyeket más szakemberek természetszerűen nem tudtak ellenőrizni. De legalább ennyire kellemetlen volna, ha abból az anyagból, amelyből ezekre az eredményekre jutottam, bármit is hozzáférhetővé tennék a szélesebb közvélemény számára. Nem menekülök meg a szemrehányásoktól; hiszen ezek korábban úgy hangzottak, hogy semmit nem közlök a betegeimről, most meg úgy hangozhatnának, hogy nem publikus adatokat hozok nyilvánosságra. […] Egy betegségtörténet közlése nehezen megoldható feladat. A nehézségek egy része technikai természetű, más része magából a dolog lényegéből adódik. Ha igaz, hogy a hisztériás betegség okai a páciens pszichoszexuális életének intimitásaiban találhatók, és a tünetek a legtitkosabb elfojtott vágyak kifejezései, akkor egy hisztériás eset feltárása nem más, mint ezeknek az intimitásoknak a megismerése, a titkok felfejtése. Bizonyos, hogy a páciensek meg sem szólaltak volna, ha eszükbe jut az a lehetőség, hogy vallomásaikat tudományosan felhasználják; és nyilvánvalóan haszontalan lett volna tőlük engedélyt kérni bármilyen közléshez. Ilyen körülmények között az érzékeny és bátortalan emberek az orvosi titoktartás kötelességére figyelmeztetnének, és sajnálkoznának, hogy ezúttal nem szolgálhatják a tudományt. Én azonban azt gondolom, az orvosnak nem csupán az egyes betegekkel szemben vannak kötelességei, hanem a tudománnyal szemben is."