A regresszió terápiás vonatkozásai

"A könyvben felvetett problémák már legalább tíz éve érlelődnek bennem. Időközben jó néhány letisztultnak ítélt dolgot megírtam és megjelentettem. Időrendi sorrendben ezek a következők: The Three Areas of the Mind (1958), Primary Narcissism and Primary Love (1960b), The Regressed Patient and His Analyst (1960a) és The Benign and the Maligant Forms of Regression (1965). Ezeket az önálló közleményeket újrarendeztem és részben átírtam, hogy beilleszthetők legyenek e könyvbe. A legtöbb változtatást az alaposan kibővített The Regressed Patient and His Analyst szenvedte el. (A tanulmány első feléből alkottam meg a III. részt, a második feléből pedig az V. részt)."1967. április – Bálint Mihály

Bálint Mihály - egy magyar zseni sorsa a XX. században. Zsidó orvos fiaként született, briliáns egyetemi karrier után 1920-ban már Berlinben, a későbbi Nobel-díjas Warburg biokémiai intézetében dolgozott. Érdeklődését a pszichoanalízis iránt későbbi felesége, Székely-Kovács Alice keltette fel. Kiképző analízisét Berlinben H. Sachsnál kezdte, de elégtelen volt vele, és visszatért Budapestre, Ferenczihez. Közben nevét (Bergmannról) magyarosította, és kikeresztelkedett. A tanítványból barát lett és utód: 1931-ben már ő a Mészáros utcai Pszichoanalitikai Poliklinika helyettes igazgatója, Ferenczi halála után pedig a vezetője. 1939-ben, az egyre agresszívebb antiszemitizmus nyomása alatt a Bálint-házaspár Manchesterbe emigrált. Hat hónappal érkezésük után Alice meghalt. A háborús években Bálint orvosként, majd pszichiáterként dolgozott, analitikusi magángyakorlatot is folytatott. 1947-ben lett brit állampolgár, áttelepült Londonba, és a Tavistock-klinikán kezdett dolgozni (itt találkozott második feleségével, Eniddel). A Brit Pszichoanalitikai Társaság tudományos titkáraként meghonosította a kiképzés budapesti módszerét. 1968-ban a Társaság elnökévé választották. Eredeti nézetei már korai tanulmányaiban megfigyelhetők; végső alakjukat jelen kötetben érték el, mely utolsó munkája (1968). Ebben fogalmazza meg elképzelését az őstörésről. További elméleti újítása az elsődleges szeretet fogalma (Elsődleges szeretet és pszichoanalitikus technika, 1952), valamint a regresszió jó- és rosszindulatú természete (A borzongások és regressziók világa, 1959). Vitatta a freudi elsődleges nárcizmus létezését. Leírta az oknofil és filobata személyiségtípust. A legismertebb Bálint egy más irányú jelentős hozzájárulása: a gyakorló orvosok felkészítése a betegségek pszichés és pszichoszomatikus vonatkozásai iránt. Ennek formája lett a Bálint-csoport; a Tavistock-klinikán kezdett munkát híres könyve, Az orvos, a betege és a betegség (1955) írja le. Ezt a kezdeményezését ma világszerte használják (nemzetközi és nemzeti Bálint-Társaságok). Végül, Bálint érdeme Ferenczi Sándor munkásságának nemzetközi elismertetése: rendezte tudományos hagyatékát, valamint Ferenczi és Freud levelezését, illetve lefordította angolra, és így megismertette a világgal a Klinikai Naplót.

A kötet a Pszichoterápia klasszikusai sorozat része.