Sorozatunkban (Sigmund Freud írásai) Sigmund Freud minden lényeges művét elérhetővé tesszük irkafűzött különlenyomat formájában.

A terjedelmes, 500 oldalas művet jelentősen lerövidítettük; reményünk szerint így többekhez juthat el ez a kiváló mű, amely visszavonhatatlanul egyik meghatározója a 20. századi nyugati kultúrának, élet- és emberszemléletnek.

E lapokon be fogom bizonyítani, hogy van olyan pszichológiai eljárás, amellyel az álmok megfejthetők, és amelynek alkalmazásakor minden álom értelmes lelki képződménynek bizonyul és meghatározható helyen beilleszthető az ébrenlét lelki működésébe. Megkísérlem továbbá, hogy fényt derítsek azokra a folyamatokra, amelyekből az álom idegenszerűsége és felismerhetetlensége ered, és belőlük visszakövetkeztessek az álmot létrehozó, egymást erősítő vagy gátló lelki erők természetére. […] A korábbi szerzők eredményeinek, valamint az álomkérdés jelenlegi tudományos állásának áttekintését azért bocsátom előre, mert a tárgyalás során nemigen lesz alkalmam visszatérni rájuk. Az álom tudományos felfogása ugyanis több ezer éves fáradozás ellenére is csak nagyon keveset fejlődött. Efelől a szerzők annyira egy véleményen vannak, hogy felesleges volna őket egyenként idézni. Azokban az írásokban, amelyeknek jegyzékét munkám végéhez csatoltam, számos tárgyunkat érintő, gondolatébresztő megjegyzés és érdekes anyag található, ámde semmi vagy igen kevés olyan, ami az álom velejébe találna, vagy annak valamelyik rejtélyét végérvényesen megoldaná. Természetesen még ennél is kevesebb az, ami ebből a művelt laikusok ismeretkörébe átment. Az, hogy az emberiség őskorában a primitív népek hogyan értelmezték az álmot, és hogy ez milyen hatással lehetett a világról és a lélekről alkotott szemléletünk kialakulására, témának annyira érdekes, hogy feldolgozását csak kelletlenül zárom ki e munka keretéből. […] Nyilván az álom őskori értelmezésének utórezgése visszhangzik abból, ahogyan a klasszikus ókor népei az álmot értékelték. […] Arisztotelésznek az álommal foglalkozó két írásában az álom már a pszichológia tárgya. Eszerint az álmot nem isten sugalmazza, nem isteni, hanem démoni természetű, mert hiszen a természet démoni; vagyis az álom nem természetfölötti kinyilatkoztatás, hanem a – kétségtelenül isteni természetű – emberi szellem törvényeiből következik. Az álmot úgy határozta meg, hogy az az alvónak – alvás alatti – lelki tevékenysége. Ismerte az álomélet némely jellemző tulajdonságát, így például azt, hogy az álom az alvás közben keletkező kis ingereket felnagyítja (az álmodó úgy érzi, tűzön halad át, forróságot érez, ha egyik vagy másik testrésze csak jelentéktelenül felmelegszik). Ebből arra következtet, hogy az álmok könnyen elárulhatják az orvosnak valamely testi elváltozás nappal észre nem vett jeleit. A régiek, Arisztotelész előtt, az álmot nem az álmodó lélek alkotásának, hanem az istenek sugallatának tekintették, vagyis a két ellentétes felfogás, amelyet az álomélet értékelésében minden korszakban feltalálunk, már náluk is érvényesült. Megkülönböztettek igazmondó, értékes álmokat, amelyek azért szállják meg az alvót, hogy valamitől óvják, vagy megjósolják a jövendőt, másrészt üres, csalóka és értéktelen álmokat, amelyek célja, hogy az álmodót tévútra vezessék vagy romlásba döntsék. […] Feltehető, hogy a tudomány előtti álomfelfogás a legteljesebb összhangban volt azzal a világszemlélettel, amely valóságként vetítette ki a külvilágra azt, aminek csak a lelki életben volt realitása. […] Téves volna egyébként azt hinni, hogy napjainkban nincsenek olyanok, akik hisznek az álom természetfölötti eredetében […] és az emberfeletti erők létezésébe és beavatkozásába vetett hitüket éppen az álomjelenség megmagyarázhatatlanságára alapozzák. Abból a megbecsülésből, amelyben némely filozófiai iskola, például Schelling részesítette az álomelméletet, egyértelműen felismerhető az antikvitás soha meg nem kérdőjelezett hite az álmok isteni eredetében. Ugyanígy nem tűntek el az álom divinatórikus jóserejéről szóló fejtegetések sem, hiszen a lélektani magyarázatkísérletek nem tudtak megbirkózni a felhalmozódott anyaggal. […] Az álomproblémák tudományos megismerésének történetét azért oly nehéz megírni, mert bármennyire értékesnek bizonyult is némely részeredmény, mégsem tapasztalható haladás semmilyen irányban sem. Röviddel ezelőttig a legtöbb szerző úgy látta helyesnek, ha az alvást és az álmot egyazon összefüggésben tárgyalja, sőt még a pszichopatológiába átnyúló hasonló állapotok és álomszerű jelenségek (hallucinációk, víziók stb.) leírását is ide kapcsolja. A legújabb munkák ezzel szemben arra törekednek, hogy korlátozzák a témát, és az álomelméletnek inkább egy-egy kérdését vegyék szemügyre. Amit én itt nyújthatok, nem egyéb, mint egy speciálisan lélektani részvizsgálata.