A harag a közgondolkodásban negatív fogalom, legtöbbször az agresszióval azonosítjuk, ami sok félreértést okoz. Ha szét tudjuk választani a haragot és az agressziót, akkor a harag hangját meghallva képessé válunk jobbá tenni életünket.
Hogyan tudjuk a harag erejét felhasználni a gyógyulásunkban, úgy, hogy nem elnyomni igyekszünk ezt a hasznos érzést, hanem szóra bírni, ezt a kérdést járja körül a könyv.
Sok ember cipeli magában a szülõk felé megélt haragját, és egész életre kihatással. A gyerekkorban tanult mintázatok, mintegy játékszabályok egész életünkben meghatározzák a világhoz való viszonyunkat. Ezért hiába is akarjuk lezárni a múltat, ha a hatásai a jelenben is érzõdnek. Mivel a gyerekkori mintázatok a jelenben sem engedik, hogy jól legyünk, így a harag is fennmarad. Ha tudjuk követni a bennünk megszólaló dühös gyerek hangját, és minél jobban gondoskodni magunkról, akkor közelebb kerülhetünk a harag elengedéséhez és a megbocsátáshoz.
Az orvos-pszichoterapeuta szerző a pszichológiai témák iránt érdeklődő laikusoknak ajánlja a könyvet, hogy segítse a harag érzésében elakadt embereket eljutni a megbocsátás áhított állapotába. Korábban megjelent szépirodalmi művei:
- Kitti (2021), Székesfehérvár, Holnap Magazin
- Epeköveim (2021), Székesfehérvár, Holnap Magazin
- Máté keresztje (2022), Székesfehérvár, Holnap Magazin
| Kategória |
Népszerű pszichológia |
| Sorozat |
Terápia+ Könyvek |
| Méret |
A5 |
| Oldalszám |
88 |
| Borító |
kartonált |
| ISBN |
978 615 5574 580 |
Harag mindenütt 5
Farkas vagy németjuhász? 7
Csinálj már valamit! 11
Hol lakik a harag? 11
Hol a határ? 13
Az agresszió tanulása 13
A harag és a háború 16
Az agresszió ezer arca 17
Szabad-e haragudni? 20
A bosszú 25
A bocsánatkérés fogadása 27
Kinek van igaza? 29
Harag vagy hiszti 31
Harag önmagunk iránt 34
Tanuljunk jól haragudni! 36
Miért haragszom? 42
A tehetetlen düh 44
Kire is haragszom? 45
A harag, mint erõforrás 48
A temperamentum és a harag 49
Az önfeláldozás és a harag 50
Embert faragni 52
Vita vagy veszekedés 53
A pokolba vezetõ út 56
Miért dühös a kamasz? 59
A szeretet és a harag 62
A szülõk felé megélt harag 63
Testvérháború 67
A sértõdés 68
A remény és a harag 70
Határszabás 73
Gyász és a harag 75
Mit tehetek magamért? 77
A bosszú elengedése 78
Az egészséges önérvényesítés 79
Engedjük ki a gõzt! 83
A megbocsátás 85
Irodalom 87
Harag mindenütt
Az ember békességre vágyik, nyugalomra, szeretetre. Ha megkérdeznénk téged, hogy eltüntesse-e a Jótündér a haragot a világból, akkor bizonyára azt válaszolnád, hogy mindenképpen.
Eszter középkorú értelmiségi. Széles műveltségű, olvasott asszony. Sokfelé kereste már a békéjét, mielõtt hozzám eljött. A vallás és spiritualitás sem hozták meg számára a remélt nyugalmat. Az élet számos módon tette már próbára. Házassági viták, munkahelyi zűrök ördögi köre tartja fogva. „Csak békére vágyom – mondja kétségbeeséssel a szemében. – Mindent megteszek, hogy észrevegyem a szépet a világban. És tényleg jobb is valamennyire, mióta tudatosan figyelem a mindennapok apró örömeit. Minden este hálát adok valamiért. Tegnap például azért adtam hálát, mert összefutottam a postán egy régi ismerőssel. Tényleg tudtam neki örülni. De aztán visszamentem a munkahelyemre, és már a portás felbosszantott. Úgy éreztem, hogy azonnal szertefoszlott a varázs. Mit lehetne tenni,hogy ne legyek dühös?”
A harag a mindennapjaink része. Ott ólálkodik a villamoson, az iskolában, a boltban. Még az otthonainkba is befészkeli magát. Tűzzel–vassal szeretnénk kiirtani a világból, mégis visszaszivárog a kulcslyukon, mint a mérges gáz. Mennyivel boldogabb hely lenne a mi kis bolygónk, ha senki nem hordana a szívében haragot, békében élne embertársaival, és rózsaszín vattapamacsok lebegnének az égen.
Boldogabb lenne az életünk, ha a fõnök nem öntené ránk a mérgét, ha a párunk nem morogna, ha túlórázunk, vagy ha a kamaszgyerekünk szó nélkül pakolná ki a mosogatógépet.
Milyen jó lenne, ha nem öntene el a düh a szeretteink iránt. Mennyivel könnyebb lenne őket szeretni. Nem beszélve arról, amikor önmagunk iránt gerjed fel a haragunk, és vélt vagy valós ballépéseink, hibáink miatt marcangoljuk magunkat unos–untalan.
Ha valaki szemében haragot látunk, akkor mi is feszültté válunk. Nem szeretjük ezt az érzést. Fenyegető, ha azt tapasztaljuk, hogy valaki haragszik ránk.
Ha megharagszol, ép
olyan vagy mint az ú,
mélyhangú, hosszan zengő és sötét.
(Radnóti)
Megijedünk. Átfut az agyunkon, hogy nem vagyunk biztonságban. Megtámadva érezzük magunkat. Előre vetíthetjük az általunk ismert legrosszabb kimenetelt. Vérmérsékletünktől és előzetes ismereteinktől függően ez bármi lehet. Ezért képesek vagyunk olyat is megtenni, amihez nem fűlik a fogunk, csak elkerüljük ezt a feszültséget.
„Tudom, hogy meg kellene tanulnom nemet mondani, de képtelen vagyok elviselni, ha valaki haragszik rám – mondja Edina, aki mentőtisztként dolgozik. – A munkámban határozottnak kell lennem, pillanatok alatt döntenem kell mások élete felett, de ha a munkatársam például megkér, hogy menjek be helyette vasárnap, akkor nem tudok neki nemet mondani, pedig nagyon nincs kedvem már ehhez. Tudják, hogy ilyen vagyok, és ki is használják. Aztán persze haragszom magamra, amiért ezt hagyom.” Abeszélgetések során kiderül, hogy Edina gyerekkorában tanulta meg, hogy mindent tegyen meg azért, hogy senki ne haragudjon rá. Anyja gyakran használta fegyelmezésként azt a fenyegetést, hogy megmondja az apjának, hogy mit tett, és az szörnyen haragudni fog. Edina apja békés természetű, de zárkózott ember volt, nem sok érzelmet lehetett rajta felfedezni. Néha morcos volt, olyankor visszahúzódott a csigaházába. Edina gyerekként nem tudta elképzelni, hogy milyen az, ha az apja szörnyen haragszik, de nem is akarta megtudni, ezért mindent elkövetett, hogy ez ne is derüljön ki.
